writing

írni olyan, mint tányérra rakni a saját szívhúsodat és letenni a melegétel-elosztó konyhakövére. Remegő kézzel rakod le az első falatokat, vajon csak megcsámcsogják és ottagyják vagy jól is laknak vele. 

Szétosztod. de a legszebb falatokat meghagyod magadnak.

Vétek lenne kihagyni: AV-tech epic Eposz

http://www.youtube.com/watch?v=Qiuikq_TioM

Hát ez a videoklip egyszerűen zseniális!

 Nem szabad sírni ha fáj - mondta Coelho a Kishercegnek. 

(Invokáció)  A magvas gondolatok elhintéséhez értelemszerűen egy mediterrán gazemberek által halálra ítélt bettiláv-alkatú lány menekülési fondorlatának vizuális interpretációját hívjuk segítségül. 

 (Prepozíció) Eközben, az inkvizítorbrigádtól nem messze, egy vörös és fehér lepedőkkel (ez vajon az énekeseknek a fantázianevükkel harmonizáló zászlaja lehet?) spontán felaggatott térben  hasfájósan kuporog a hazai popipar bifidusz-eszenzisze: Kefír és Szamóca  (a sarokban hanyag romantikával egy akkusztikus gitár is ottfelejtődött).

(expozíció) Amíg V-tech-ék székkel a lábuk között az első versszaktól eljutnak a refrénig, a fogdmeglegények bevonszolják a lányt és a főnök veszkócsizmája elé lökik (mi több: medalionjától is megfosztják!) - jelezvén, itt bizony, nincs több kecmec - Szaffinak halnia kell!

 A talján Chuck Norrisból, a fekete Balázsfecóból és egy őszbajszú hungaromémből álló kivégzőosztag(enumeráció) eszén azonban némi női truvállyal túljár a famme fatal: kihasználva a tényt, hogy élete utolsó pillanataihoz a medencéig felhasított vörös selyemruháját választotta, felpattan a rönkasztalra, mint Bergergyuri a Hair-ben és nagyvadas vonaglásba kezd  (Közben Szamócánk falnak dőlve cuki-duzzogósan előadja a rap-librettót.(retardáció - a javában!).) A gonosz amorózók félelmetes szivarozására és kardcsattogtatására fittyet hányva amazonunk továbbra is szexuálisan töfködi a haját  és minden vágyat felkorbácsolóan spiccel a banányok és szöllők között. (bonyodalom) A feromonoktól fülledt levegőben senki sem veszi észre, amint elcsen egy diszkrét vajazómacsétát, amivel a háta mögött, szinte észrevehetetlenül elbalettezik a főmuftiig és TÚSZUL EJTI AZT!  Ezen még Kövér László nagypapája (deus ex machina) is annyira meghatódik, hogy elhajítja a fegyverét.

(Megoldás) A lány elmenekül (valakit közben lelőnek), Kefír és Szamóca pedig megígéri, mindent megtesz, hogy az enyém legyen.

Tollával ékeskedik


Sétáltam ma este hazafelé Rubint Réka aerobickápó által meggyötört testemmel, és azon gondolkoztam, vajon van-e az életnek valami elrendelt, evolucionista-paternalista akarata, hogy minden megfelelési kényszer és elvárás, nehéznek tűnő döntéshelyzet, minden egyes megkapott vagy meg nem kapott dolog, személy vajon akarattal, "edzésterv-szerűen" köszön-e be az életembe vagy csak az ember utólag próbálja egy csöppnyi, utopisztikus kalickába suvasztani kedves, ámbátor tyúkszaros kis életét, a mindenkori jelen értelmezése végett.


Magvas, hosszúmondatos gondolatok ezek, két sör után egyenest füveskönyvbe illőek. Idővel majd megválaszolódnak - gondoltam- és ebben a szent pillanatban ráléptem egy galambtoll szélére.


csend.


állás.


tovább.


továbbnemállás.


A lehullott galambtoll egy angyal ittlétének üzenete. Kopogkatócédula: heló te ott, vagyunk, Veled vagyunk. (ugyanakkor anya szerint gusztustalan, bakteriális fertőző szar, fel ne vedd!). Felvettem (bocs): a természet csodája ez; színárnyalatok egymásba érése, éteri puhaság. Végig húzom az ujjam az oldalán: hirtelen megzilálódik, de amint elveszem a kezem, a megbontott rend helyre áll.

Még patetikusabb gondolatokkal a szívemben indultam el a hétköznapi próbák kiállását illetően, amikor ismét egy tollat találtam. Felvettem hát ezt is.
Most már csokorba szedve mentem hazafelé a kis angyaltrombitáimmal; az élet szép, minden úgy van, ahogy lennie kell, aggódni felesleges és gyermekies.


Pár lépés.. még egy toll...


És akkor megláttam az angyalt.

Egy gusztustalan, kibelezett, fejnélküli galambtetemet, aminek eddig a szaros, vérbe alvadt bakteriális fertőzéseit én vidáman csokorba gyűjtöttem.


Ha van is Sors vagy Isten, kurvára utálhatja a galambokat.











Egy kardforgató gesztenyeárus története


néha olyan lenne jó megosztani az érzéseket, úgy hogy nem írunk semmit; csak úgy beborítékolni az aznapi szelíd kis semmiségeket, és elküldeni az embereknek. Nem kell bele levél és nem kell feladó sem. Csak az a hangulat, amiben most ülök: nyolcadszorra is ugyanolyan jóleső zenét hallgatva, egy Árkádnyi szennyesruhakupac tetején, edzéstől büdösen, kihült, kormos gesztenyemaradékot eszegetve.


Ma találkoztam egy nagyon érdekes emberrel. A Jászai Mari téren állt, én a villamosra siettem, ő gesztenyét sütött. Csöves kesztyűben, jöttünk-láttunk-visszamennénkes palástban (vagymiaz) sapkában, és a sapka tetején, mint valami butácska csúcsdísz a karácsonyfán, volt egy cilinder is. Vártam a zöldre, és csak néztem: a muris öltözékét, a komoly arcát, ahogy gondosan forgatja a szénfeketére égetett gesztenyéit.


Nem akartam venni semmit, igazából nem is kívántam még egy kicsit se ezeket a fekete büdös kis golyókat, meg sürgetett a minekvelebeszélni-pesti-énem, de a másfélperces piroslámpa alatt elkapott egy furcsa érzés és nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg, ki ez. Közelebb oldalogtam, egyáltalán hogyéadja ez a lény a portékáját. Rámnéz, vár egy kicsit, majd rámköszön:


-Kezit csókolom kedves hölgyem. Parancsol-e gesztenyét?


Jópár másodpercig csak álltam és néztem: milyen illedelmes, és milyen szépen beszél! Apám, téged wörksoppokon kéne mutogatni, hogy a fajtád többi, egyessel kezdődő személyi számú egyede is megtanulja a szépbeszédet.


-Jó napot kívánok! Én.. szeretnék egy gesztenyét.


-Egyet? Parancsoljon, és kiválasztott egy közepesméretű kokszos kis labdát.


-Köszönöm, akkor kérek most emellé egy egész zacskót is.


-Parancsoljon, hölgyem - és adott egy üres zacskót is.


Összemosolyogtunk. Emberedre találtál, gondoltam, de én is!


-Mért árul gesztenyét? - kérdeztem.


-Kiegészítésként. Főállásban most biztonsági őr vagyok. De valójában kardforgató!


és innentől mesélt, csillogógyerek (csillámfaszpóni) szemmel, én meg csak nyeltem a pluszegyajándékba-gesztenyéket, meg az információkat, hogy egy másfeles kard majd két kiló, de markolatát vészesetben másik kézzel is meg lehet fogni, és hogy legyőzött egy világbajnok második helyezettet és hogy ezek a küldöldiek amúgy sem értenek a kardforgatáshoz. Szerettem ezt a szót: kard-for-ga-tás :)


Azon kaptam magam, hogy fél órája ott állok és csak hallgatom ezt a mókás kis zsákosfrodó-jelmezes idegent, a hátam közepére se kívánom már a gesztenyét, de mégis valami olyan.. jó érzést keltett bennem.


Búcsúzáskor azt mondta, köszöni, hogy megismerhetett, mert az ő napja mostantól igazán nagyon szép lesz!


Én is köszönöm- mondtam-, a gesztenyét is, és a ráadásgesztenyéket is... és hogy benne volt a reggelemben! - és bár ez a pár mondat beleillene az emlékkönyvembe a jólcsakaszívévellátazember idézetek mellé, de mégis... akkor és ott valahogy indokolatlanul igaz volt. Odanyújtottta a csöveskesztyűs kezét és megcsókolta az enyémet. Illedelmesen pukkedliztem. És volt valami bájos közös mese ebben az elköszönésben.


Egész villamoson mosolyogtam.


most is.


16. lejátszás. Borítékok elküldve.














My funny Valentine

Az a jó a Valentin-napban (itt veszítettem el olvasóim 90%-át) szóval az az igenisJÓ benne, hogy emlékeztet életem betlehemijászol-gondtalanságú korszakára, az általános iskolai évekre! Akkor ugyanis nem azon aggódtunk, hogy a tökéletes puhaságú plüssszivet válasszuk ki a nem működő kapcsolatunk feldobásához vagy rebellis szinglilányokat magunk köré gyűjtve anti-valentin-partyt szervezzünk, esetleg entellektuellként konzekvensen kijelentsük, hogy majd akkor ünnepeljük a Valentin-napot, amikor a jenkik a busójárást.

A mi Valentin-napjaink bizony nőiességünk elsőbálozásai voltak. Egy egész osztálynyi lánytársaság várta, hogy vajon melyik felsős fiútól kap levelet (illetve, hogy az általunk írt kamu-levelek mikor érkeznek az állandóan szekált osztálytársakhoz). Istenem, micsoda izgalmak voltak, hiszen -a Dorka szomszéd osztályban tanító anyukájától kapott levélen kívül- az egész nap egy meglepetés volt :)


Az első üzenetek nagyszünetben érkeztek. Egyik seggpartunkról a másikra ficcenve vártuk, hogy végre kicsengessenek, és hatalmas szívvel a hasukon megérkezzenek a Valentinpostások (akik kizárólag 7.-8.-osztályos lányok lehettek) és az első rejtélyes levelek, amiből kiderül, adott évadban kibe ki szerelmes épp az iskolából. Eközben a sulirádióban szívküldi-kívánságműsorban hirdetőttek a már legitim elsőszerelmek. Csoportokba gyűlve rajzottunk a levelek körül, persze a legtöbb névtelen volt, vagy pont egy csúnya, nemmenő, ráadásul ALSÓÓÓÓS fiú küldte, esetleg osztálytárs, és akkor máris megvolt, mivel cinkeljük egymást a következő februártizennégyig.


Aztán eljött az év, Az Nagybetűs Év, amiért egy alsótagozat óta epekedtünk, amikor mi lettünk a Valentin-postások (tadamm ccccc-ssssz), Eta néninél már hetekkel előre megkezdődött a vetélkedés ezért a kiváltságért. Tekintve, hogy ő volt az angol tanár, evidens, hogy többnyire az angolosok voltak a menő postások. Reggel másfél órával korábban keltünk, hogy a tökéletes ruhaköltemény legyen rajtunk aznap, hiszen minden felsős fiúval legális és indokolt a kommunikáció ezen a napon, és ki tudja, lehet épp most szeretnek belénk? :) Emlékszem, még egy piros nadrágot is vetettem anyukámmal, hogy igazán összhangban legyen a testemet beborító kartonszívvel. Persze, a fiúkoszorú helyett leginkább alsós kislányok álltak körénk bokrétába kötve, sőt,egyszer kaptam az egyik kislánytól egy rajzot, rólam, mint valentinpostás, alá írva cseresznye-nagy betűkkel: SZERETLEK!


Aztán a nap végén, amikor már az ember a menzát is megjárta, és még mindig nem találta meg a nagyőt, akkor kezdett eloszlani a lila köd, de még mindig ott volt az esély, hogy hazafelé... a postaládában... váratlanul.. lesz egy szerelmeslevél és az élet megváltozik, a tüzijátékok szívalakzatba lesznek az égre fellőve és rózsaszín görögtűz omol alá lágyan.


Aztán Valentin-napkor vagy sem, végül mindenki megtalálta az elsőszerelmeit, és onnantól ezek a királylányos vágyak is le-leszakadoztak valahol a legális érzelemkimutatások nagymezején, nem beszélve arról, hogy ma már a nemímélben jövő igazi, borítékos levél is kizárólag számla lehet a postaládában. Megtanultuk, hogy a nagyők nem is olyan nagyok, mindenki elhagyható és megcsalható és az álompárok is felébrednek egymásból. De azért az ember mégis csak úgy tud működni és létezni, hogy azt képzeli, ő lesz a kivétel, és este, amikor titokban, pizsamában és kabátban leslattyog a postaládához, akkor benne lesz egy kézzel írott levél, nem nyomitól, nem alsóstól, hanem pont attól, akitől várja.

Kilencven perces lamúr

Megint jött. Hülyeség. Mindig jön. Még sosem hiányzott. Minden egyes szerdán, minden egyes négytőlfélhatigkor van. Ül. Ül és ficereg. Ül és ficereg az első sorban, a tanár szájába mászik tekintetével, röntgenez, katéterez, meglumbál. És mindemellett ficereg. Bájolgósan, tesz-vesz, helyezkedik, egyik seggpartjáról a másikra helyezi a súlypontját, dőlésszögét percenként változtatja (mindeközben a vízszintes, a 180˙ jár a fejében, mondanánk mi, rosszmájúak, de ugyan, ez nem a szexről szól. Ennek szerelemnek kell lennie. Az olyan lányregényes. Olyan királylányos. Ezt találja a legjobban passzoló puzzle-darabnak a tanár személyiségébe- megmutassam a puzzle-gyűjteményem? Cinderella.)

Röhögünk. Végre nem egyedül röhögök, nem csak én vettem észre. Nem csak én vagyok gonosz. Vagy élesszemű. Ő meg ficereg, észre se veszi, hogy fél órája rajta röhög a szemben lévő sor, kocsányon csüngő szemeit valami híg nyálkával (takonnyal) ráragasztotta a tanár szemhéjára, le se lehet többé már vakarni, nyúlik, nem enged, hosszú kocsánycsóva lenne belőle, ha a Pók megpróbálná leszedni. Pók. Az a neve, hogy Keresztesi. Keresztesi József. Keresztespók. József. Kit hívnak ma már Józsefnek? Csak apámat. Anya szerint minden József szarból van. Szerintem ez a József nem is annyira. Olyan mint egy hatalmas gyerek. Vókmenezik hazafelé, a múltkor láttuk is. Házas gyerek, a homokozóban megkérhette a kezét valami kislánynak, mert gyűrű van az ujján. Akkor gyűrűsféreg- mondaná anyám. Szerintem rendes lehet. Talán nem is féreg. Nem is olyan, mint apa. Tulajdonképpen szeretem is. Mármint úgy a magam módján.

Röhögünk. Egyre jobban. Végighullámzik a soron az elfojtott, ütemes rázkódás. Én rajzolok. Rajzolom a Cinderellát. Egész jó lesz. Kutyaszemek. Még kutyábbak. Kutyául eltaláltam, mennyire kutyák. Mosolyog. Olyan bárgyún mosolyog, közben les, lesüti a szemét és les, mikor néz rá a Pók. Aztán bíbelődik a rózsájával a ruháján. Nagy bazsarózsák terpeszkednek a kardigánján. Légy szerény, mint az ibolya, melyet messziről elárul illata. Szerényen les, épp csak egy legyező kéne a kezébe, ami mögül kipilloghat. Lefényképezem a telefonommal és berakom háttérképnek. Rossz a felbontás. Mindenki röhög. -Van videó a telódon?- kérdezem Rozit. -Van. Elkérem. Felveszem ahogy ficereg, ahogy bájolog. Rajtahagyta a hangot, a tanár rámnéz, én elnézést kérek és veszem tovább. A többiek a pad alá buknak a röhögéstől. Cinderella csak bájolog. Hozzá is szól a témához. Hülyeséget. Szerinte nem hülyeség. Nyugtázza. Ficergéssel. Pillogással.

Befogom az orrom úgy röhögök. Úgy is hallatszik. Az egész sor vörösödik. Utánozzuk. Kancsalítok is hozzá. Nagyon hasonlít. (na vágj grimaszt, mert úgymaradsz. Nem akarok úgymaradni. Nem akarok olyan cinderellásan maradni.).Ancsi is felveszi. Kirakja a telefonját és rec. És veszi, veszi, hosszan… Hosszan fuldoklunk a pad alatt. A Pók néha idenéz. Folyik a könnyem. Előveszek egy zsebkendőt. Azon röhögünk, hogy röhögünk, hogy hogy röhögünk. Nagyon. Egyre nagyobbra és nagyobbra nő az elfojtott vinnyogás, lassan kitör, istenem, végünk, kipukkadunk, belepukkan a röhögésünk a terembe és akkor mérges lesz a Pók (mérgespók), mérges lesz a Cinderella, mérgesedik a helyzet, meg fogunk bukni, istenem, megbukunk, kivágnak, ne lélegezz, ne szuszogj, ne vihogj, jajj cssssst! Nem látok a könnyeimtől, a Cinderella rózsáitól, a pókhálón át nem látom, hogy mért álltak fel, mennek, özönlenek ki a teremből, eltűnik a Cinderella, a virágai, eltűnnek a többiek, csak a Pók marad, jaj futás, menjünk, mielőtt megszólalna. Befogom a szám és rohanok ki a teremből, rohanunk, röhögünk. Pókocska becsukja utánunk az ajtót. Becsukja és kulcsra zárja.

P

Van egy férfi, aki most megsajnálta Önnönmagát és kihúzta magát az életből. Az enyémből. A sajátjából. Az Ámblokkból. Eltűnt. Eltűntette saját magát. Mint az a Kopperfildgyerek. Vagy a Herripotter. Csak ő igazából.  Néha jelet ad magáról. De csak annyit, hogy szarul van. 

Én is szarul vagyok. Hát én is szarul, igen. Eltűnik ez a pasas, ukmukfug és elviszi egy korszakomat, egy darabomat, egy körömholdnyi kis Ént. Felszabadítja a balpitvart; átadja a helyét másnak, mintha csak a metrón lenne. 

És akkor jön egy másik. És csak fáraszt. Fáraszt, hogy ugyanazt akarja. Hogy még (sok é-vel) mééég. meséljek magamról. még, még, mindigmég, mert hogy szereti a lelkem, ilyeneket mond. És találgat, hogy épp mire gondolok, hogyan mosolygok, melyik lában van a másik felett átikszezve...

… mindig a másik

és akkor meg kell mondanom neki, hogy nekem most a Nagyszavas lelki-árvizekhez semmi kedvem. Semmi kedvem újra felfedezni magam valaki szemével, semmi kedvem megint megszeretni magam valaki szívével; megszeretni valakit és valaki által önmagam. És közben a fejét cirógatom, ha vele vagyok, és ráhagyom egy-két megérzését, ha mással.

Azt hiszem, fáj idebent, hogy ez a pasas <a nagypés Pasas> így eltűnt, és fáj, mégbeljebb, hogy az ember azt hiszi, vannak, akiket majd sosem tud nélkülözni, és aztán rájön, hogy mégis.

mégis.

egymást.

kölcsönösen.

agapé

hogy mi a szeretet?

Én a koliszobában jöttem rá.
A szeretet nem a közös tér vagy idő, külföldi nyaralás vagy mekdonálcos szülinap, de még csak nemis az amerikaifilmes, lefekvés előtti szeretlek-hajtogatás.Az igazi szeretet annyi, mint csomagot kapni otthonról. Benne van minden gondosan kiválasztott sovány hússzeletben, egyenként benejlonozott paradicsomban, megbúvó kiscsokikban, a kifényesített almákban, az először ezt edd meg-cetliben, a megkezdett margarin közösségében.

Sosem értettem ezt az anyaság-maszlagot. Az embernek lesz egy gyereke, aki az azértmertagyereke-privilégiumával a legfontosabbá válik azután. És mi lesz az addigi élettel? A célokkal, a vágyakkal, azénekkel, nekemekkel, miattamokkal? Hogy lehet mindezt becserélni 3 kiló 60 dekáért többesszámokra?

A szeretet nem más, mint varázslás: lidlis zacskóból könnyeket pottyantgatni.
Erre pedig csak egy anya képes.

Azt hiszem, sosem volt még szatyorban és szívben ennyi szeret.

várakozás

Beérkező levelek - 14:57
Beérkező levelek - Tipográfiai mélyvizsgálatok kezdete
Beérkező levelek - Choko Banana zacskós banánédesség kibontása
Beérkező levelek - dinoszauruszkihalásnyi időtávlatok leperegése
Beérkező levelek - 14:58
Beérkező levelek - kelevel őzekréeB
Beérkező levelek - eleve őzek
Beérkező levelek - 513 kalória beépülése a szervezetbe
Beérkező levelek - kár hogy nincs n, lehetnének elevenek is.
Beérkező levelek - őzek bekéretőznek
Beérkező levelek - ja az nem jó.
Beérkező levelek - Shobert Norbi pedagógiai csődjét látván kötelethurkol.
Beérkező levelek - hurkold apám, linzerem is van
Beérkező levelek - volt.
Beérkező levelek - konklúzió: 15 karakter, szóközzel 16, csak magas hangrendű magánhangzók, 4db e betű, két ká, két ell, a többi nem érdekes. 12-es betűméret talán Times New Roman. talán.
Beérkező levelek - postafiókletöltési sebességének ellenőrzése egy új lapon. Addig bal első lapfül, Gmail - Beérkező levelek - leanyka@gmail.com
Beérkező levelek - letöltési sebesség rendben.
Beérkező levelek - Arial is lehet, végülis...
Beérkező levelek - 15:03
Beérkező levelek - extra farizomgyakorlatok tervbevétele. 816 kcal.
Beérkező levelek - ha van csókálló rúzs, mért nincs fogálló körömlakk?
Beérkező levelek - 10 deka szalámi egy méterre való elmozdításával egy Joule munkát végzek. A Joule-t elosztva négyegészvalamennyivel megkapom a kalóriaértéket.
Beérkező levelek - megyek szalámit pakolni!
Beérkező levelek - 15:08
Beérkező levelek - 1 - haaahaaa. én is azt hittem. (én is rosszul hittem)
Levélírás - amíg válaszolok, addig minimum 15:17 lesz.
Beérkező levelek - 16 lett csak.
Beérkező levelek - a kontaklencse szárazsági foka a kritikus szintet közelíti.
Beérkező levelek - 15:20
Beérkező levelek - Hangszóró és Gmail Notifier ellenőrzése pislogás esetére
Beérkező levelek - Találtam még egy linzert. (Norbikám, ezt bizony elsietted.)
Beérkező levelek - pislogtam
Beérkező levelek - 15:37
Beérkező levelek - fáradt szemgolyón-kibámulás, néha zugpislantás.
Beérkező levelek - 18.35
Beérkező levelek - 1

Darázscsípés

Unalmas ez az Alföld.

Csak sík

és  sík. 

s í k

 Mintha a Jóisten beletenyerelt volna a szarba.

Pric-prac-prucc, így lett a Nagyalföld.

(hányszor mondtam, ne játssz vele, mert piszkos lesz a kezed?!)

Talán az élet is olyan itt, mint a táj: egysíkú. végtelenpályás.  és … szabad! Nincs se bucka, se domb, ami a gondolkodást behatárolná.  De nincsenek hegyek, hogy odaülj a Jóisten lelógó lábfejéhez, és nincsenek mély völgyek, ahonnan csak felfelé vezet az út.

Egyébként még sehol sem láttam útközben ennyi repcét és cigányt.

Nov25.

Hát tüneményes kis hely ez.

Van egy egészen furcsa szobor (?) a szembeablakpárkányon. Azt hiszem egy galambot ábrázol- Egy halott galambot. De nem egy szárnyatört és elpusztult békemadarat, hanem egy megnyomorodott,  véres, döglött galambot. Mit döglött... szörnyet halt galamot, akire ráesett egy atombomba, mit atombomba, egész Hirosima és Nagaszaki belezubogott szegény pára pihés kis nyakába. Ő meg persze megijedt, hogy 0,01 mp alatt megmurdé’t és úgymaradt.

Olyan, mint egy elrettentés. Vagy egy emlékmű. Hogy galambpogrom van volt és lesz is.

nov 26

Hát leesett a mi elsőhavunk is. Anya azt mondta, Egerszegen már esik. Jó lehetett Egerszegnek. Pestnek nem volt jó. És akkor minden megjavult! (Pont mint az életemben) Na akkor esett le ez az elsőhó. Ideesett az ablakpárkányomra, az új mesterutcaiablakosablakpárkányomra, az új életem párkányának mesterutcájára. Jól odahavadzott a szomszédoknak, beterítette a szembeházon álló Holocaust-galambot is.

Altató (2004.)

este lett,

fáradt testem mint nehéz kő zuhan az ágyra,

lecsendesül a vér ereimben,

s lassú folyása testembe mossa

a csend illatát.

csukott szememmel belülről nézem önmagam;

furcsa vagyok: mozdulatlan, hangtalan.

szerveimre ráült a langyos nyugalom,

végtagjaim elernyednek, s én csak hagyom,

hogy elhatalmasodjon rajtam a barna álmosság.

a sötétben mintha megnőttek volna a molekulák,

s orromon át bágyadtan szivárog belém az oxigén.

lelassul a gépezet idebenn,

s megpihen éjjelre sok sejt és gén.

munkáját leteszi, s a lép is megáll,

mozdulatlan fekszik a vese, a máj.

hallójáratomban lassú mellúszással

folydogál egy tompa zaj,

elérve agyvizem sötét tükrét

lecsendesül, s némán elhal.

A szürkeállományban beáll a szokott rend,

s utoljára fordul a fogaskerék,

szívbillentyűimen altatót játszik a csend,

s kikapcsol bennem lassan a lét

*

Néha hozzámtörleszkednek a gondolatok.

Esetlenek, árvák, a bokámat csiklandozzák

és felkéreckednek az ölembe..

Így ni, hoc-hoc-katonázunk,

és ők hangosan nevetnek,

kis tenyerükkel combjukat paskolják,

most én vagyok, akit éppen

lóvá tehetnek.

-és én csak játszom velük:

szerencsétlen,

beteg gyerekeimmel.